A gitár hihetetlenül népszerű, mivel szinte minden zenei stílusban megtalálja helyét és a benne rejlő számtalan lehetőséget kreatívan, a zenész merész játéka szerint nagyon eredetien lehet belecsempészni egy-egy előadásba. Klasszikus akusztikus gitáron vagy egy rockbandában elektromos gitáron fergeteges módon játszani ma már nem annyira meghökkentő, mint mondjuk a 20. század közepén teret nyert könnyűzenei irányzatok kultuszának kezdetén.
De ahogy a rockzene kulturális forradalmat indított az ötvenes évektől, már előbb is számos zenei stílus jelent meg és a 20. század folyamán ez a paletta csak gyarapodott a legkülönfélébb “alirányzatokkal”, hogy mindenféle szubkultúra igényeit kielégítse, legyen akár kicsit pszichedelikus, funky vagy punk, akár a manapság nagy divatnak számító alternatív rock. Az új irányzatok egy részről az új hangzásigényből, másrészt a négy, öt, hat húr, az erősítés, a hangszedés stb. lehetőségeiből csíráztak ki és generálták oda-vissza az ismeretlen lehetőségek minél mélyebb kiaknázását.
A speciálisabb zenéhez speciálisabb hangszerhibrideket is létre kellett hozni – próba szerencse alapon akkor még az akusztikus gitárokból. A gyakorlat azonban igazolta, hogy a speciális gitárok által kitágított szinte végtelen lehetőségek nagyon is közönségbarát újításnak tekinthetők. Ilyen különleges gitár például a rezonátoros gitár. A rezonátoros gitár indítja azt a fejlesztési vonalat, amely a 20-as évekre meghozza az elektromos gitárok kialakítását is. Erre a speciális gitártípusra azért volt szükség, mert az akusztikus gitárok már nem tudták kielégíteni azt a hangerőt, amelyet egy együttesben a gitárszólam érvényesüléséhez elvártak volna. Az akusztikus gitárhoz képest a rezonátoros gitár rezgőtestében a hangszer erejének növelése érdekében ún. rezonátort építettek. Ennek lényege, hogy a húrok rezgésbe hoznak néhány fémtányérszerűséget, melyek közvetve képesek felerősíteni a beérkező hangot. A hangzás és a kinézet is nagyon egyedi ezeknél a típusoknál, melynek gyártása alapvetően két céghez köthető: a National-hoz és a Dobro-hoz.

Egy másik speciális gitártípus a steel gitár, amely egy jellegzetesen hawaii játékmódból nőtte ki magát. Különlegessége, hogy nem a gitáros testén, hanem lábakon állva lehet rajta játszani. Jellemzően acélos hangzása van, de hangerejének és hangzásharmóniájának érdekében számos nehézséget kellett leküzdeniük a fejlesztőknek.

Speciális gitárnak tekinthető továbbá a Warr-gitár is, amely nem elégszik meg a tipikusan hat húrral, hanem 10, 12 vagy 15 húros érintőgitárként lehet megszólaltatni. Mark Warr gitáros nevét őrzi ez a speciális gitártípus, melynek különlegessége, hogy nem pengetni kell, hanem a húrok érintésével lehet megszólaltatni. A hagyományos akusztikus gitárral szemben a Warr-gitáron való játékhoz csak egy ujjra van szükség a hang megszólaltatásához, tehát az ujjak szabadsága egyszerre több hang megszólaltatását teszi lehetővé. A többszólamú játék pedig biztosan még látványosabb lesz, ha a két kéz között megosztjuk e speciális gitár húrjait. Hiszen egy fellépés mi más kell, hogy legyen, mint egy látványos showműsor.