Akusztikus gitárok a mindennapokban
A gitár népszerűsége sokoldalúságában rejlik, hiszen a szabadon felhasználható otthoni pengetéstől a színpadi performanszig, a népdaloktól a rockoratóriumig mindenütt megtalálható. Pengetős húros hangszer, amely már az ókorban is ismert volt, bár a mai értelemben vett akusztikus gitárok csak a reneszánszban jelentek meg, ezért is nevezik a klasszikus akusztikus gitárokat másként spanyol gitárnak is.
Hogy is épül fel egy akusztikus gitár? Anatómiai részeit tekintve egy test, egy fej és egy nyak alkotja, az úgy nevezett fogólapon általában hat húr szalad végig. A fejen található hangoló kulcsokkal lehet az akusztikus gitárok hangjainak magasságát változtatni, hangolni. Ha fel kell ismerni egy vetélkedőn képekről, hogy melyik a klasszikus, akusztikus gitár, akkor nem okozhat gondot a feladat, hiszen ez, mintegy a gitárok prototípusaként szolgál a maga nyolcas alakú hangszertestével és kerek hanglyukjával.
Korábban bélből vagy selyemszálból készültek az akusztikus gitárok húrjai, manapság azonban fémmel, műanyaggal vagy fémmel bevont műanyaggal húrozzák őket. A klasszikus akusztikus gitárok húrjai pedig elsősorban nylonszál felhasználásával készülnek. A húrok adják a gitár lelkét, hiszen ahhoz, hogy gondolatunkkal is egy húron pendüljünk és az jöjjön ki kezeink közül, amit elképzeltünk, fontos a megfelelően hangolt gitár. Az akusztikus gitárok – ahogy azt nevük is mutatja – a fizikai rezgéseket használják fel a hangok megszólaltatásához, melyet tehetnek tisztán akusztikusan vagy elektromos erősítésűek egyaránt. Az elektromos gitároknál ezzel szemben egy elektromágnesesség elvén alapuló eszközzel, az ún. hangszedővel történik a rezgések elektromos jellé alakítása. A hagyományos akusztikus gitárok erősítése végett a hangszertest fedlapjával is manipuláltak a tervezők: így születtek meg a domború fedlapos akusztikus gitárok a még intenzívebb erősítés érdekében.
Az akusztikus gitár rendkívül népszerű, mivel a szinte mindegyik zenei stílusban megtalálják helyüket legyen szerepkörük akár szólista, akár egy ritmusszekcióban betöltött pozíció. Az akusztikus megkülönböztetés azóta szükséges, mióta az elektromos gitárok megjelentek és diadalmenetben ível fel karrierjük. Korábban minden gitár akusztikus volt, és első sorban a különböző “népek zenéiben” vagy művelődéstörténeti korszakok stílusaiban még ma is hagyományosan ezen szólalnak meg a dallamok. Például egy flamenco vagy egy barokk zene elképzelhetetlen lenne egy (adott zenei stílusra specifikált) akusztikus gitártól eltérő hangzással.
A gitárkészítés a 20. században ugyanúgy versengő piaccá fejlődött, ahol a technológiák, a mérnöki munka, formatervezés egyaránt fontos részét képezik mind az akusztikus, elektroakusztikus, mind az elektromos gitároknak. Zenészek és mérnökök ötletei összefonódnak, hogy a gitáron való játékban a tehetségen túl az eszköz minél több lehetőségének kiaknázása is biztosítsa a zene teremtő erejét.